A barátságról...

Azt kérded ki az igazi, ki a valódi barát? Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát. Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját, kit csendesen megvigasztalsz ha könny borítja arcát, ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát. Kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát. Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod, s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt, vagy túlszárnyalod. Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti, kivel jó a csend szavát hallgatni s együtt merengeni. Kinek nem számít mit vétesz, kis-e vagy nagy hibát, kivel ha beszélhetsz könyebbé válik ez a nehéz világ. Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz, s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz. Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér, a világ összes, minden kincsénél. Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod, Mi is az igazi barátság? Ki a barát? Az, akit kölcsönös bizalom, ragaszkodás és szeretet köt hozzánk. Azt gondolom, az igazi barátok úgy tudnak szeretni, hogy a maguk boldogsága fölé tudják helyezni azt, akit szeretnek. Ki a legjobb barátunk? Akit kedvelünk, csodálunk, megbízunk benne, sőt feltétlen bizalmat érzünk iránta. A legkomolyabban saját szívünket kell figyelni. Az unalom két ember között, nem a fizikai együttlétből fakad. A távolságból ered, a lelki-szellemi távolságból. Ha bárkit, barátot-szeretőt meg akarsz tartani magad mellett az életben, soha ne tartsd magától érthetőnek, hogy melletted, van. A barátunk azt szeretheti bennünk, amik vagyunk, nem pedig azt, akinek látszani szeretnénk. Legjobb tulajdonságainkat hívja elő. Meghittség, képesek együtt örülni az életnek. Az igazi barátság végül ez - helyet adunk a lelkünkben valakinek, aki épp olyan fontos, mint saját magunk. Azt gondolom az igazi barát, tudja, milyen béke lehet a csöndben.